Kaltenberg Vol II.
Azt szokták mondani, hogy a filmsorozatokban az első rész a legjobb. Meglátjuk igazuk van-e, másodszor is ellátogattunk a Kaltenberg étterembe. (Előző alkalom összefoglalója itt.)
Elérkezett a karácsonyi, évadzáró TGY, amit mindenki nagy izgalommal várt. Ennek megfelelően kb. másfél órás késéssel gyűlt össze a teljes társaság. A hely sznob jellege továbbra is megmaradt. A pincérek kedvesek, segítőkészek, a sör még mindig finom. Arra is ügyelnek, hogy az ázsiai turista megértse mit szeretnének. Még több pénzt…
Persze a „ne dohányozz” kérést nem írták ki nekik, az nem olyan fontos.
Míg várakoztunk… Jaj, láttátok az Eredet című filmet? Abban van Leonak a kis pörgős bigyója, ami ha nem pörög, akkor valóságban van, ha meg forever pörög, akkor az igazak álmát alussza.
Szóval míg várakoztunk Rántottsajt elmesélte, hogy rendelt egy kínai soha nem áll meg bigyó utánzatot e-bay-ről (szállítással együtt volt kb. 3 300 Ft, eredeti 10 ezer felett), amit karácsonyra fog odaadni leendő feleségének a következőképpen: megpörgeti, és a lány fülébe súgja: „Sosem szeretnék felébredni ebből az álomból!”. Nos, mind meghatódtunk, olyan romantikus. Tényleg!
Mindenki befutott, utolsóként ezúttal is Elnökünk. Elkezdődött az ajándékosztás. Ahogy megbeszéltük: kézimunka (jaj, nem úgy!) + 1000 Ft-os vásárlási limit. Az ajándékokat holnap fogom részletezni, legyen elég annyi, hogy mindenki nagyon boldog volt! :)
Megérkezett az étel! Hű, már nagyon éhes volt a társaság! Öten ettünk kétfélét.
Ketten: Házilag pácolt ropogós sült első csülök, pékné burgonyával /20-25 perc/ 2200 Ft
Szép adag, állítólag finom is volt.
Hárman: Cordon bleu (sonkával, sajttal töltött csirkemell rántva) rizibizivel és sült karikaburgonyával 2000 Ft
Szép adag ez is. Jaj, elnézést, elnéztem! Ez csak a vágyunk volt, mert ez a legutóbbi kép, amikor csak egy ember kérte ezt. Talán nem számítottak arra, hogy hárman is ilyet kérnek.
Ebben bizony nagyon kevés volt a hús. Hol van a múltkori nagy szelet??
És itt kezdődtek a problémák. Mondjuk ettől még adtunk volna egy esélyt a Kaltenbergnek, de ami ezután jött...
Ez egy olyan hely, ahol 15 (!) % kötelező borravalót szervízdíjat számolnak fel. Ami szerintem eleve pofátlanság, de ezen legutóbb nem akadtunk fent, ugye meg sem említettem. Ezúttal viszont odaszólt az egyik pincér, hogy ha elégedettek voltunk a kiszolgálással, akkor gondoljunk rájuk. LoveLaci megkérdezte, a 15% mire van? A válasz: az a főnöknek megy.
Gondoltunk a pincérekre, de ezt tett nem követte.
Hogy az első alkalom volt-e a valós arca a helynek, vagy a mostani, nem tudjuk, de úgy döntöttünk, hogy nem is szeretnénk megtudni. Végkövetkeztetés: a Kaltenberg étterem egyalkalmas hely, az újdonság varázsa mindig gyönyörködtet.